« galamblábrakéta és a rettegő hatalom   gyurcsány ferenc menő »

meghalt gasner jános

 

azt mondja a müller péter, hogy tegnapelőtt este lefeküdt, és tegnap reggel nem kelt fel, hazaért háromkor a hétfői koncert után, reggel elvitte a gyerekeket, aztán futottak egyet, és utána meghalt. kellett nekem tegnap reggel adásban a halállal viccelni, amikor parakovács korábbi, bada dada nekrológja kapcsán beszélgettünk pimasszal arról, hogy milyen szerencsés az, aki egy sokadik születésnapjára készülő egypéldányos tisztelgő ajándék kötetben (épp egy ilyenbe kell írnom, felkérésre) elolvashatja azokat az írásokat, amelyekben a barátai rá, az együtt eltöltött évekre emlékeznek, és kellemes sztorikat idéznek fel a közös múltból.

volt idő, amikor összejártunk, hiszen volt időszak, amikor mindenki összejárt, mert nem járhatott máshova. nem voltak hajnalig nyitva tartó szórakozóhelyek, romkocsmák, a romok akkoriban mink magunk voltunk. mi voltunk az ostrom,  és mi voltunk a romlás virágai. akkoriban az emberek beszélgettek, és ha nem volt más felület, egymásnak mutatták meg, hogy mit csináltak akkor, amikor nem az utcán, a kocsmában, a bulin, vagy a koncerten voltak.

gas akkor már híres ember volt. (mekkora hülyeség ez már, most kimondva, amikor a XXI. század televíziózásának köszönhetően majdnem minden majom közepesen híres köcsög) amikor nyolcvanhatban a moziklip forgatása alatt összehaverkodtunk, gasner jános már túl volt az európa kiadón, nyomta sziámit, és benne volt minden olyan fontos zenei kezdeményezésben, amelyről ma azt mondják: az volt a magyar underground. gitározott, billentyűs hangszereken játszott, és felkarolta azokat a tehetségeket, akik nélküle nem tudtak volna szükséges és maradandó nyomott hagyni a nyolvanas, kilencvenes éves káeurópai magyar ugarán. csinált lemezt dixivel, dolgozott pillangóval, játszott bada dadával. mindannyian halottak egy ideje, ha van túlvilág, akkor hálás alkotók tömegei örülnek gasnernek: végre ott is van egy használható gitáros, egy teljes zenei egységben gondolkodó alkotó, lesz aki összefogja a káoszt, és rendet teremt a kakofóniában.

gasner bőrdzsekis volt. azok közé tartozott, akik nem azért vesznek fel bőrdzsekit, mert hideg van, vagy fúj a szél, vagy esik az eső. gyönyörű és állandó bőrdzsekije volt. hozzá tartozott, mint az időnként hangos nevetésbe forduló pajkos mosoly, ami a kocsmázások, koncert utáni beszélgetések, utcai összefutások, dumálások, cigizések közben mindig ott ült gas arcán.

mondják, az utolsó pillanatig alkotott. mostanában fejezte be a bada dada filmet,  és folyamatosan ott volt a tibetnek szabadságot követelő akciókban. közösségi ember, emberjogi aktivista, rockandroll srác volt. a világ dolgaira való nyitottságának köszönhetően mindegy, hogy reinkarnáció vagy túlvilág: kényelmes helye van a következő körben.

írta: rvsz, 2009. márc. 18. 9:03 - címkék: európa, gasner, kiadó, moziklip, müller, nekrológ, sziámi, tibet és kategóriák: halál - 3 komment

Eddig 3 komment érkezett ()

  • 1.  egy arc az éjszakából
    2009. 03. 19. 5:09

    Jó ember volt, és mellette még nagyon jó zenész is. Rettentően sajnálom.
    Nem mondom, hogy nem hittem el a hírt, mert tavaly nyár, Dönci óta sok mindent elhiszek, amit addig nehezen.
    Sajnos, nem beszélgetjük már át az éjszakákat többé vörösborozgatva, és nem indulunk együtt haza gyalog, mint annyiszor, a Rádaytól a Fekete Lyukon át egész a Gödörig...
    Nem gondoltam volna pedig.

  • 2.  virag
    2009. 03. 21. 17:58

    úgy halt meg,ahogy élt:méltósággal
    ne aggódjatok érte,ott ül a mennyei bárban
    a többiekkel együtt

  • 3.  rvsz
    2009. 03. 22. 22:08

    virag:
    ámen.
    részvétem.

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.






Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.